Farkas koma, amikor látta, hogy nem tudja szétrontani-bontani a házacskát, szép szóra fogta, s mondta lágy, hízelkedő hangon: - Tudod-e kismalac, hogy közel ide egy jó répaföld van? - Hol? - kérdezte a kismalac - Éppen itt, a szomszéd gazda telkén. Holnap reggel kimehetnénk oda ketten, s megszereznénk az ebédrevalót. - Ej, de jó lenne - mondta a kismalac. - Hány órakor menjünk? - Hat órakor. - Jó. A kis okos malacka azonban már reggel öt órakor ott volt a répaföldön, kihúzott egy nagy csomó répát, teletöltötte a zsákját, s hat órakor már otthon is volt. Mindjárt jött farkas koma is. - Jössz-e kismalac? - Ó, én már vissza is jöttem, hoztam is egy zsákocskával! - kacagott a kismalac. (folytatjuk)
Az 1885-ben megjelent Székely Tündérország címet viselő kötet már önállóan megírt népmeséket is tartalmazott, de az önálló megjelenésre még hat esztendeig várni kellett. A Székely mesemondó már elárulta ki is az a Benedek Elek, de igazából csak az 1894-96 között az öt kötetben megjelenő Magyar mese- és mondavilág ismertette meg a nagyvilággal, ami a millenium ünnepére készült. Különösen fontos volt ez a megjelenés, hiszen Benedek Elek volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, úgy is, mint országgyűlési képviselő. Fontosnak tartotta, hogy magyar népmeséket adjanak a gyermekek kezébe, mert az a magyar nép lelkét, örömét, bánatát, mindennapjait tárja eléjük. A mesék mellett természetesen foglalkozott novellák és regények írásával is: Katalin, Uzoni Margit, Mária, Huszár Anna, valamint a magyar nemzeti múltat népszerűsítő írásaival is: A magyar nép múltja és jelene, Hazánk története, Nagy magyarok élete. Újságíróként többféle lap munkatársa, majd szerkesztőjeként dolgozott.
Volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg koca s annak három malackája. Amikor már nagyocskák voltak a malacok, azt mondta nekik az anyjuk: - Drága gyermekeim, én már eleget fáradtam érettetek, megöregedtem, el is híztam, eredjetek, próbáljatok szerencsét. Nosza, elbúcsúzott a három kismalac a kocától, s elindultak hárman háromfelé. Az első malac hamarosan találkozott egy emberrel, aki nagy szekér szalmát vitt. - Gazduram - kérte a malac -, adjon nekem egy kevés szalmát, hadd építek egy kis házikót magamnak. A gazda adott jó szívvel, a malac meg egykettőre házikót épített a szalmából. De alig költözött be, odament farkas koma, kopogtatott az ajtón. - Eressz be kismalac! - Hogyne! Hogy felfalj! - szólt ki a malac. - Bizony ha nem eresztesz be szép szóra, összedöntöm a házadat, s megeszlek! - fenyegetőzött a farkas. Amit mondott, meg is cselekedte, a házacskát összedöntötte, s szegény malacka alig bírt kereket oldani. Ezalatt a második malac is ment, mendegélt, s ez is találkozott egy emberrel, aki egy szekér ágat vitt.