Rendszeres olvasóink bizonyára észrevették, hogy elmaradtam az epizódokkal. Ennek oka, hogy nem tudom tovább vállalni az epizódról epizódra való jelentkezést. Nem jut rá idő, de azért a periodikusság megmarad, annyit ígérhetek. Ezért is olvashatjátok az alábbi összefoglalót az időközben véget ért horror-dráma szériáról. Lehetőségek sokaságával indult a sorozat és egészen a szünetig remekül teljesített és nagyon színvonalas volt. Talán csekély visszaesést tapasztalhatnak a finnyásabbak. Azonban a folytatással, mint ha teljesen más irányvonalat akartak volna követni a készítők, már-már olyan érzésem támadt: Nem is ugyanazok csinálják. A befejezés pedig hatalmas csalódás volt. Az AHS nagyot robbant tavaly, Jessica Lange bezsebelt egy Golden Globe-ot, (idén is jelölték) és ráadásul a széria tényleg méltó volt az ajnározásra. Hiánypótló és ötletes volt. Ezt megőrízték a folytatásban is, a második szezon remekül indult és tartotta a színvonalat, aztán eljött a téli szünet és pár hét után egyre másra következtek a fura epizódok, ezzel együtt visszább esett a sorozat is.
Kettejük közös végzete, drámai ugyan, de esetlen befejezés. Nem tisztázódott a fontosságuk. Egyedül Arden szála illeszkedik bele a végjáték eseményeibe, mint későbbi terhelő bizonyíték Timothy Howard ellen. A szőke apáca és az általa képviselt misztikum, a démoni-angyali ellentét, ami kezdetét vette, nem bontakozott ki. És ez nagyon nagy baj, mert így érthetetlen a sorozatbeli jelenléte. Ez is csak színesítő elem lett volna? Mindez nem illik bele a sorozatba, pláne ha annak a végkifejletét vesszük. Hiszen egyértelmű, hogy minden a főszereplővé előlépő Lana Winters körül forgott. Ez egyidejűleg az American Horror Story átment American Drama Story-ba, amivel talán díjakat kívántak megcélozni, főleg Lange-gel és Paulsonnal. De ez nem jött össze és a történet látta kárát. Ami ugyan kerek lett és szép keretes befejezést kapott, de nem maradt benne semmi horrorszerű, ledegradálták egyszerű és rosszul kivitelezett családi drámává. Winters és Thredson kapcsolatának gyümölcse lett az ifjabb Thredson, (és a folytatás is) aki mély gyűlöletet táplált édesanyja iránt, ki elhagyta őt.
Ritka dolog, mikor a szórakoztató ponyva minőséggel telik meg, amire nem csak hogy nem sajnálja a néző a heti egy órát, de egyenesen várja is. Amiről viszont kevesebb szó esett, az maga a történet. A remek színészeknek, a helyenként sziporkázó írásnak és a Rejon kezében mindig extrát szállító rendezésnek köszönhetően, rengeteg pluszt kapott az alapvetően kesze-kuszának induló, sok mindenbe belekóstoló, helyenként kissé öncélú sztori, amit pontosan az a finálé tudott elvarrni egy kerek egésszé, ami merően szembement a szezont meghatározó, őrült atmoszférával. Kicsit úgy éreztem, mintha az utolsó két epizód egy mozifilmes, dráma-orientáltabb ráadás lett volna a 2×11-es "finálé" után, de míg az első évad záróepizódja karácsonyi giccsbe fordult, addig az idei lezárás meglehetősen átgondoltra sikeredett. Az utolsó előtti rész novella-gyűjteményes elmesélésével azért akadtak gondok (már-már sorsszerű lesz, hogy pont Ryan Murphy kezében remeg meg a legjobban a toll), de a zárást Lana interjúja remekül összefogta, narrálása szokatlanul nyugodt, intim hangnemet hozott, míg Kit és Jude lezárása kifejezetten felemelőre és elegánsra sikerült.
Ezen túl, szépen kivesztek a már említett horror elemek és a széria vége lényegében elbeszéléssé vált, melyben a készítők elmesélték mi is történt a történet szereplőivel. A földönkívüliek szála megmaradt ugyan, de szintén irrelevánssá vált. Lényegtelen színesítővé vált, Evan Peters karakterével együtt, aki ahhoz képest, hogy főszereplőként van feltűntetve, egyáltalán nem fontos figura, a hozzá kapcsolható UFO-kkal egyetemben. Ő maga sem brillírozott szürke kis szerepében. Színészfronton azonban panaszra nem lehetett ok panaszra. Rabe, Quinto és Paulson is remekelt, még a kisebb mellékszereplők is szép munkát végeztek, talán Lange játéka volt izzadtságszagú egy kicsit. A legnagyobb gond azonban mégis az, hogy a 13 rész során felhalmozott potenciált nem használták fel, illetve rosszul nyúltak hozzá. Mary Eunice szála és Arden szála is hirtelen és befejezetlen befejezést kapott. Az idegen lények is teljesen feleslegesnek bizonyultak. A mellékszálakat egyszerűen és durván kivágták mindenféle magyarázat nélkül.
Online sorozat hírek, színészek, érdekességek. Minden amit a szeretett sorozataidról tudni érdemes. Szólj hozzá, oszd meg velünk véleményedet, légy te is sorzatbarát. Folyamatosan frissítjük a Amerikai Horror Story 2. évad 1. rész "Welcome to Briarcliff" linkjeit.
Megtekintve 6958 alkalommal Megtekintve 4933 alkalommal Megtekintve 4436 alkalommal Megtekintve 4502 alkalommal Megtekintve 3971 alkalommal Megtekintve 3806 alkalommal Megtekintve 3566 alkalommal Megtekintve 3670 alkalommal Megtekintve 3441 alkalommal Megtekintve 3237 alkalommal Megtekintve 3090 alkalommal Megtekintve 3014 alkalommal Megtekintve 2839 alkalommal
If you look in the face of evil, evil's going to look right back at you. Kíváncsi leszek nagyon, hogy milyen lesz a közhangulat a finálét illetően, hiszen mindössze pár komment kellett ahhoz, hogy két sarkos véleményt is olvashassunk a kibeszélőben. Nem állítom, hogy nem a kisebbséget fogom képviselni, de teljesen oda voltam a zárásért, így már nyugodt szívvel kiszórhatom a 8/10 -et az évadra. Van akinek az első volt a nyerő, számomra inkább ez, de a lényeg, hogy kellően különböző élményt is képes nyújtani a két szezon, így érdemes velük külön-külön is tenni egy próbát, ha valaki esetleg bizonytalan lenne. A mostaniról bővebben már írtam féltávon, illetve a 11. epizódot éltettem, főleg a rendezése miatt, ami a finálé kapcsán is igen aktuális lesz. Lapozzunk is a spoileres és meglehetősen elégedett évadértékeléshez a tovább mögé! Sok mindenki megkapta már a dicséretét nem is egyszer, így csak említés szintjén felsorolom, hogy a szereplőgárda, az írók, a rendezők összességében kiváló munkát végeztek idén, le a kalappal a előttük, tényleg.
Az American Horror Story közelgő 7. évada okán évadonkénti kritika jelenik meg a sorozatról. Az első évadról itt olvashattok, most pedig lássuk, mit tartogat a második évad. Figyelem, elfogult írás következik! A szereplőgárda ismét hibátlan volt, és bár az első szezonban Sarah Paulson mindössze néhány percre tűnt fel, a másodikban már főszereplőként van jelen. A további színészek közül sokan már A gyilkos házban is főszerepet játszottak (Jessica Lange, Lily Rabe, Evan Peters), de van pár új arc is (James Cromwell, Zachary Quinto, Joseph Fiennes, Lizzie Brocheré). Vendégszereplőként Adam Levine, a Maroon 5 énekese is feltűnik. Az előző évad hiányosságait pótolta ez a történet, a Zártosztály, ami egy elmegyógyintézetről szól. Itt adott volt az ijesztő környezet, amit a higiéniai adottságok, valamint a betegekkel való kifejezetten durva bánásmód eredményezett. Elrettentő kísérletek alá vetették őket, aminek a látványába beleborzong az ember, ha bírja egyáltalán nézni. A történet 1964-ben játszódik, egy az egyház által üzemeltetett elmegyógyintézetben, Briar Cliffben.
Már a kezdetektől fogva rengeteg fantázia volt benne, számtalan szálon futott a sztori és jól keverték a kártyákat, végig megmaradt a szükséges homály. Aztán elérkeztünk a 10. részhez és megkezdődtek a furcsaságok. A táncikálós, éneklős részt még mindig nem tudom hová tenni. Nem látom be mire szolgált, még akkor sem, ha érdekes volt és újszerű. Aztán a folytatásban igazán ötletes és újítószellemű operatőri munkát láthattunk, ami nagyon tetszetős volt. De ez igazából egy epizódra korlátozódott, egy pár hasonló ugyan még feltűnt a következő részekben is, de már csak mutatóba. Lényegében csak bedobtak egy-két érdekes apróságot, színezékként. Ez még nem is lett volna baj, ha ugyanez a minta nem jelenik meg a sztoriban is. A szünet után nagyot ugrottunk az időben és bizonyos mellékszálakat – a javát – egész egyszerűen kiírtak a szériából. Ráadásul azt is rosszul csinálták, nem kaptak igazi lezárást. Ezáltal értelmetlenné váltak. Gondolok itt Mary Eunice-ra és a démoni eseményekre, vagy éppen Arden doktorra és a kísérleteire.