30 Ezüst Sorozat Hány Részes
Az HBO legújabb spanyol horrorsorozata, a 30 ezüst egy olyan bevezető epizóddal indított, ami rémesen amatőrnek tűnik, ugyanakkor meglepően szórakoztató is, de még nem olyan szar, hogy az már jó, de határozottan nem rossz. Igen, pont ilyen képzavaros. 30 ezüst pilot kritika. ÁPDÉT: Idő közben elkészültünk a sorozat teljes évadának kritikájával is! Amit már csak azért is érdemes elolvasni, mert a pilotról alkotott első benyomás gyökeresen megváltozhat az évad végére. Az évadkritikát az alábbi hivatkozásra kattintva érhetitek el: Az először a Sitges filmfesztiválon bemutatott, közel másfél órás pilot alapján úgy tűnik, hogy a 30 ezüst nagy örömmel öleli majd magához a keresztény hitvilágból generált fantasztikumot és merít a szintén ezekre épített művekből, például úgy, ahogy azt a két évadot megélt The Exorcist sorozat is tette, vagy ahogy a Netflixes Warrior Nun is teszi, míg el nem kaszálják. A különbség, hogy a friss spanyol eresztés a felsoroltaknál kicsit bátrabban, groteszkebben fog hozzányúlni az alapanyaghoz reményeink szerint.
Video
- 30 ezüst sorozat hány részes lyrics
- Eladó ház nyíregyháza őz koz
- Philips shc5200 vezeték nélküli fejhallgató
- Árak - Könnyűszerkezetes
- Med aesthetica orvosi központ budapest 2017
- Madarak a dobozban teljes film magyarul youtube
- Futótűz 1 évad 7 rész - Videa
- Kormányablak - Kormányablakok - Mezőkövesd (Rákóczi út)
A firnyákos pap kivételével minden karakter olyan a sorozatban, akire a néző már hangosan mondja, hogy "ez hülye", és a legszórakoztatóbb az, hogy sokszor a színészi munkáról is az említett műfajt juttatta eszembe. Paco tipikusan egy latin-amerikai/brazil sorozat buta, de jószándékú szépfiúja, Elena pedig a nagyon bevált tűzről pattant, kicsit ideges, de okos és nem utolsó sorban szép menyecske sablonát követi. Ezek természetesen egymásba kell, hogy szeressenek, és ez már a második részben elkezdett erősebben körvonalazódni. Manuel atya viszont már más tészta. Ő stabil ördögűzős, bűnbánós, vezeklős karakter, akiről annyira óvatosan adagol a két epizód, hogy még akár a végére komplex és erős szereplő lehet. A pilot elképesztően életszerűtlen szituációkból görgeti tovább a cselekményeit. Például a szereplők hajnali háromkor elindulnak babalátogatóba és amikor meglátnak egy hullát pamutszövettel-hálóban és bábban, még akkor sem hívják a rendőrséget, helyette nagy zajjal betörik az bejárati ajtó ablakát, kinyitják az ajtót, majd óvatosan, lopakodva (! )
Pár petákot megér a 30 ezüst | Roboraptor
Az első két rész alapján a test- és ha szerencsénk van, a megszállós horrorok kedvelőinek artériáján is pengetheti a latin gyilokmelódiát, de ahhoz, hogy ezt élvezni tudjuk, el kell engednünk pár erősen szembetűnő, banális írói és rendezői malőrt. A kezdő epizód igazán erősen indul. Az arcmimikáját tekintve túl kevés nyugdíjat kapó, ám udvarias öregúr sétál be egy spanyol bankba. Nem lacafacázik, fegyvert ránt és kíméletlenül lelő minden biztonsági őrt, az útjába eső egyetlen nőt pedig előre engedi az ajtóban. Rendíthetetlenül, hullákkal teleszemetelve a folyosókat halad az épületben. Hiába éri találat, szerez lőtt sebet is, az öreg determináltan és kibillenthetetlenül tör a céljáig, amit sosem találnánk ki: a széfig. Nos, onnan tudjuk, hogy a cselekmény minőségével problémák lesznek, hogy a bank egyik szintjén található széfet minden egyéb biztonsági próbatétel nélkül egy gombnyomásra nyitja ki a civil, aki csak éppen, hogy kilépett a liftből és széfnyitogató kedve támadt. A néző döbbenetére a faarcú, de kétségtelenül udvarias nyugdíjas nem pénzért érkezett, hanem egy érméért.
Nos, nagyon nehezen. Álex de la Iglesi spanyol rendezőnek, forgatókönyvírónak és képregényművésznek nem a 30 ezüst az első mozgóképes alkotása, éppen ezért értetlenül állok a bevezető epizód cselekményének momentumai és az előtt, ahogy a pilotban a szereplők viselkednek. A probléma legjobban abban fogható meg, hogy a legtöbb karakter buta, de minimum irreálisan reagál a legtöbb velük szembe jövő eseményre, a forgatókönyv pedig hatalmas szívvel alakítja ennek megfelelően a szituációkat. Még mielőtt előhozakodnánk azzal, hogy dehát a konzumhorrorokban mindenki hülye, leszögezném, hogy itt nem is a szokásos horrorszereplő-ostoboságról beszélünk, hanem latin szappanopera szereplőinek ostobaságairól. Az első epizód karakterexpozíciói ebből a szempontból teljesen újat mutatnak. A 30 ezüst első része olyan, mint egy komolyan gondolt trash, ami ötvözi a latin szappanoperák dramaturgiáját, párbeszédeit a test- és megszállásos horror zsánerjegyeivel. Ebben a sorozatban a dramaturgia mellett a karakterizálás is "szappanoperás".
