A Hetedik ecloga az utolsó időszak verse, Radnóti legtragikusabb verseinek egyike, a bori notesz egy darabja, amelyet Radnóti 1944 júliusában írt a bori munkatáborban. Radnótit és fogolytársait Szerbiába vitték kőtermelésre, útépítésre. A tábornak Lager Heidenau volt a neve, és Žagubica fölött a hegyekben helyezkedett el. Innen a táborból küldte haza verseit a költő. A Hetedik ecloga szögesdrótos kerítések közt, a munkatáborban született néhány hónappal Radnóti halála előtt. A vers egy utolsó szerelmi vallomás feleségéhez, amelyet a legelkeseredettebb állapotban, a legkilátástalanabb helyzetben tett. A magyar irodalom egyik legszebb vallomáslírája. Hetedik ecloga Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.
Kett� vit�z �s tud�s n�gy, – a hetedik te magad l�gy. S ha mindez volt, ahogy �rva, h�t emberk�nt sz�llj a s�rba. Egy, kit tejes kebel ringat, egy, ki kem�ny mell ut�n kap, egy, ki elvet �res ed�nyt, egy, ki gy�zni seg�t szeg�nyt, egy, ki dolgozik bomolva, egy, aki csak n�z a Holdra: Vil�g s�rk�ve alatt m�gy! A hetedik te magad l�gy.
Ennek ellenére Judit imádta a költőt (és azt a kitüntetett figyelmet, amit mellette kapott) még úgy is, hogy állandó megaláztatásokban volt része: a fantasztikus Óda elkészülte után például, amit Attila egy kérészéletű szerelméhez, Marton Márta művészettörténészhez írt. A költő igen kegyetlenül Judit arcába vágta, hogy a vers nem az övé, nem szereti már, ne is reménykedjen. Az asszony mindezek ellenére tovább tűrt, és 1934-ben, amikor József Attila első ízben szakított vele, öngyilkosságot kísérelt meg. Ekkor még sikerült visszaszereznie a bűntudatos poétát, de 1936-ban végleg elváltak útjaik. Szántó Judit talán valóban kemény és önző nő volt, ám nyugodtan kijelenthetjük: nélküle József Attilát sem életében, sem halálában nem övezte volna akkora megbecsülés, mint a segítségével. A szakítás után sem vesztette szem elől a költőt, állandó levelezésben állt a nővéreivel (tőlük értesült Attila haláláról is, így ő volt az első, aki a tragédia hírére Balatonszárszóra érkezett), tevékenységével nagyban hozzájárult, hogy József Attila 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat kapjon, és határozott célja volt, hogy megvédje és gondozza a költő emlékét.