Volt Egyszer Egy Kis Törpe Dal – Volt Egyszer Egy Kis Törpe Da Vinci
Volt egyszer egy szegény, özvegy asszony. Nem volt egyebe, csak egy házacskája, a házacska előtt egy kertecske s abban két rózsafácska: fehér rózsa nyílt az egyiken, piros a másikon. Két kis leánya volt az özvegy asszonynak s merthogy hasonlítottak a két rózsafához, Hófehérkének hívta az anyjuk az egyiket, Rózsapiroskának a másikat. Kedves, jó gyermek volt mind a kettő, szorgalmatos, engedelmes s a természetük csak annyit különbözött, hogy Rózsapiroska elevenebb, vidámabb kedvű volt, mint Hófehérke. Szerette egymást a két leányka nagyon, mindég együtt jártak erdőn, mezőn; nem féltek az erdei vadaktól, nem is bántotta őket soha egy sem, de sőt ha látták őket, szeliden közeledtek hozzájuk. Madarak ha megpillantották, vidáman énekeltek, őzek, szarvasok ugráltak, táncoltak körülöttök. Akárhányszor megesett, hogy egész nap az erdőben jártak-keltek, még éjjel is kint háltak s az édes anyjuk nem nyugtalankodott miattok: tudta, hogy nem esik semmi bántódásuk. Egyszer megtörtént, hogy az erdőben háltak s reggel, mikor felébredtek, egy szép kis gyermek állott mellettük, ragyogó fehér ruhácskában, nem szólt semmit, csak mosolygott s azzal eltünt.
Hófehérke és Rózsapiros - Grimm testvérek
Hát amint jönnek visszafelé a pusztaságon, kit látnak megint? Ott űlt egy kicsi tiszta helyen a törpe, kiürítette a zsákból a drágaköveket. A nap éppen akkor szállott le, vissza sütött a drágakövekre, ragyogtak, tündököltek s a leánykák ámúlva, bámúlva állottak meg, úgy csodálták a ragyogó drágaköveket. Egyszerre csak felpillant a törpe, meglátja őket, rájuk kiált: - Na, mit álltok, mit táltjátok itt a szájatokat? Felugrott nagy mérgesen, hogy tovább állítson, de abban a pillanatban kilép az erdőből a medve, szalad feléjük szörnyű ordítással, szaladott volna a törpe is, de a félelemtől földbegyökerezett a lába. Mikor a medve odaérkezett, a törpe összefogta a kezét, úgy könyörgött. - Hagyd meg életemet s neked adom ezt a sok drágakövet! De a medve nem hallgatott reá, csak rátapintott a talpával s a gonosz törpe még jajt sem kiálthatott - vége volt. Hófehérke s Rózsapiroska is, mikor messziről látták a medvét, elszaladtak, mert nem ismerték meg az ő kedves medvéjüket, de a medve utánok szaladt, megállította: - Ne féljetek, Hófehérke s Rózsapiroska, várjatok, veletek megyek én is.
– harsogta, majd éles hangon kacarászott. A kislány beleegyezett a feltételbe. Most három napjába telt, amíg összegyűjtötte a gesztenyét, és a törpe egy éjszaka alatt ismét aranyat varázsolt belőle. A kislány hazahúzta a nehéz kocsit, a hám feltörte a vállát. A mostohája végre megelégedett a sok kinccsel. Eltelt tíz év, a lánynak és testvéreinek gazdag kérőt keresett a mostoha. Messzire híre ment a dolognak, mert a lányok nagyon szépek voltak. A leggazdagabb legények hamar el is vették feleségül a mostoha idősebb lányait. Már csak a lány maradt és mostohahúga. A lány régen el is felejtette a rút törpét, akinek gyerekkorában ígéretet tett. Amikor a házuk ajtajának alsó részét türelmetlen kopogás verte és nyomában megjelent az apró termetű rémisztő alak, hirtelen minden eszébe jutott. A lány szívébe félelem fészkelte be magát. Amikor a törpe előadta kérését, hogy ő bizony a lányért jött, a mostoha közönséges, harsány kacagásban tört ki. – Ugyan már! – gurgulázott a torka – gazdag és hatalmas kérőket várunk, téged pedig észre sem venni, mintha egy mérges gomba lennél, aki éppen csak kibújt a földből.
Kis fenyofa, nagy fenyofa, kisült-e már a malacka? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe! A tokaji szőlőhegyen A tokaji szőlőhegyen két szál vesszú, Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja. Hol a tyúknak a fia? Talán mind fel kapdosta. Csur ide, csur oda, kass ki bárány, kass oda.
Odatapasztotta a fülét, hallgatózott, de nem jött hang mögüle. Arra gondolt vágyakozva, hogy milyen jó volna, ha az ajtó mögött arany lenne, azt beszedegetné a kötényébe és hazamenne. Legyőzte hát a félelmét és felnyitotta az ajtót. Ideje sem volt megijedni, olyan hirtelen pattant ki belőle egy rút kis törpe, aki egyből hálálkodni kezdett a lánynak: – Köszönöm, hogy megmentettél, hogy kiengedtél börtönömből! Egészen elgémberedtek a tagjaim! – mondta, miközben nyújtózkodott. A lány koszos ruháját, fáradt tekintetét, kisírt szemét látva megkérdezte: – Hát téged meg mi lelt? – bökött a lány orrára. A lány elmondta neki, hogy addig nem mehet haza, amíg meg nem rakja a kötényét arannyal. Azért kesereg, mert semmit sem talál. – Ha csak ez a baj, szaladj, és gyűjts egy kötényre való gesztenyét. Ha megvagy, gyere vissza! Uccu neki, igyekezz! Itt várlak! A lány befutott a fák közé. Amikor hátrapillantott, látta, hogy a torz törpe leheveredik egy szederbokor tövébe, és csámcsogva falatozni kezdi a bogyókat.
Este lett, mire a lány összeszedte a gesztenyét és visszatért, a kis törpét a bokor alá csúszva, hangosan horkolva találta. Megrázta a vállát, és megszólította: – Meghoztam a gesztenyét! – Borítsd ki a földre! Mire reggel felkelsz, arany lesz belőle! Azzal a törpe álmot bocsátott a kislányra. Reggel a gesztenye halom helyén aranyhegy állt. A lány nem győzött hálálkodni, megrakta a kötényét és rohant vele haza a mostohájához. De a mostohának ez a kincs sem volt elég! Ahol ez volt, kell ott még lennie! Azzal visszazavarta a kislányt az erdőbe azzal, hogy hozzon még háromszor annyit. Adott neki egy kiskocsit is. Mikor a kislány visszament, a törpét megint a szederbokor tövében találta. Elmondta neki az újabb feladatot. – Ezt már nem adom ingyen! – hunyorgott gonosz kis malacszemeivel a törpe. – – Mit kérsz cserébe? – kérdezte a kislány. – Bármi legyen az, megteszem! A törpe szeme felcsillant! – Hát, valójában lenne valami, amit kérnék. Ha megnősz, elmegyek érted és te hozzám jössz feleségül.
Volt egyszer egy kis törpe day forecasts
Volt egyszer egy kicsi törpe (mondóka, rajzfilm gyerekeknek) | Fairy tales, Wind sock, Home decor
- Volt egyszer egy kis törpe dali
- Volt egyszer egy kis törpe dal video
- Volt egyszer egy kis törpe dal 5
- Volt egyszer egy kis törpe day forecasts
Élt egyszer egy kislány, egy sötét erdő mellett. Mostohaanyja minden nap a fenyvesbe küldte el gyümölcsöt és gombát gyűjteni. Csak neki adott ilyen feladatot, édes lányai, a lány mostohanővérei és mostohahúga, egész nap henyéltek. Egy napon, amikor a kislány az avarban matatott, talált egy csillogó-villogó aranygyöngyöt. Nagy örömmel vitte haza és mutatta a mostohájának. Az asszony kapzsi volt, rögtön arra gondolt, hogyan szerezhetne még több hasonló kincset. De mivel lusta volt és félt az erdőben, a kislányt zavarta vissza. Meghagyta neki, hogy addig ne menjen haza, amíg a kötényét tele nem szedi arannyal. A kislány nem tehetett mást, visszament. Keresett, kutatott, de nem talált több gyöngyöt. Eltelt egy nap, kettő, három. Éjszaka madarak rikoltoztak és vadak surranását lehetett hallani a sötét fák árnyéka között. A lány a sötétben nem mert elaludni, így a harmadik nap végére nagyon elfáradt. Egyszer, amint négykézláb állva, tenyerével sepregette a leveleket a fák alatt, egy faajtót talált a földön.
Aztán szólt a leánykáknak: - Hófehérke, Rózsapiroska, jertek elé, ne féljetek, nem bánt a medve. Mindaketten elésompolyogtak s leültek ők is a tűzhely mellé. Megszólalt a medve megint, kérte szépen a leánykákat: - Jó leánykák, verjétek ki a bundámból a havat. A leánykák elévették a kis seprüjöket s kiverték a medve bundájából a havat, a medve meg dörmögött megelégedetten s hálálkodva pislogatott a leánykákra. Úgy neki bátorodtak a leánykák, hogy le is ültek mellé a földre, hempergőztek rajta, simogatták a bundáját, csiklandozták a talpát: majd felvetették a házat, olyan jó kedvük kerekedett. Aztán mikor elálmosodtak, lefeküdtek, elaludtak, elszundított a medve is. Reggel jókor felkelt a medve, megköszönte a szállást, elbúcsuzott s vissza ment az erdőbe. Hanem ettől a naptól kezdve minden este eljött a medve, játszott a leánykákkal s úgy megszerették a medvét, hogy várva-várták minden este. Elmúlt a tél, jött a tavasz s mondja a medve Hófehérkének: - Na, most elmegyek s az egész nyáron nem jövök el.