A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett 2009-ben rendezői szakon, osztályfőnöke Szász János volt. A Berlini Filmakadémián egy évet tanult. Kovács Éva című rövidfilmjét bemutatta a Tampere Rövidfilm Fesztivál (2006), a Russian Playgroundot a Cannes-i Kritikusok Hetén vetítették (2009), Vmeste (Együtt) című rövidfilmjét 2008-ban a Magyar Filmkritikusok díjazták, a 38. Magyar Filmszemlén pedig elnyerte a legjobb rövidfilmrendezőnek járó díjat. Lágy eső című rövidfilmje a portugál Curtas nemzetközi filmfesztiválon megkapta a legjobb fikciós rövidfilm díját. Természetes fény című első nagyjátékfilmje elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezőnek járó Ezüst Medve-díját.
A Závada Pál regényéből dolgozó, a forgatókönyvet is jegyző Nagy Dénes, aki eddig dokumentumfilmesként volt ismert, elsősorban a főhőst alakító Szabó Ferenc arcára koncentrál, egy olyan embert bemutatva, aki egyszerre tanúja, elkövetője, és maga is áldozata azoknak a borzalmaknak, amiket teljes mértékben még felfogni sem képes. És Szabó arca valóban kifejező, a kamera állandóan rátapad, talán kissé túl sokszor is, miközben a reménytelen, mocsaras tájat is látjuk a parasztok nyomorúságos fakunyhóival, a sárba ragadó lovakkal, és – már elnézést a kekeckedésért - megkapjuk a művészfilmek kötelező szimbolikus döglött állatát, jelen esetben egy jávorszarvast. Ami szintén igen hangsúlyos az előzetesben a maga különböző állapotaiban. A színtiszta háborús filmek rajongóit megnyugtatjuk, van harc is az éjszakai sötét erdőben, de nyilván nem ez lesz a fő csapásvonal. A második világháborúban a fronton harcoló alakulatok mellett csaknem százezer magyar katona teljesített szolgálatot a keleti front mögött megszállt területeken, részben biztosítófeladatokat ellátva, részben a németek kérésére partizánvadász alakulatokban.
Egy magyar alakulat partizánokra vadászik Szovjetunió megszállt területein. Természet, falu és ember egybemosódik a táj szürkeségében, mintha mindent az uralma alá hajtana valamilyen gonosz erő. Mit tehet ilyenkor egy parancsot teljesítő katona, akiben ott pislákol az emberség? A Természetes fény kíméletlenül pontos realizmussal szembesít a II. világháború magyar szerepvállalásának egyik, a mai napig kellően ki nem tárgyalt, sötét epizódjával. Jó helyen van az Ezüst Medve Nagy Dénesnél. A folyó partjára parancsolnak egy tutajt az erdő rejtekéből kiabáló katonák, majd egyikük szakszerű mozdulatokkal lemetszi a húst a vízen szállított szarvasról. A Természetes fény nyitójelenetét a szereplők mély közönye teszi nyugtalanítóvá: érződik a magyar egyenruhásokon, hogy számukra már a napi rutin része a helyiek kisemmizése, és a rongyokba burkolt két alak szenvtelen arcáról is az olvasható le, sokszor megesett ez már velük. Egy magából kifordult világban járunk, ahol az élet természetesnek tetsző velejárójává vált az embertelen bánásmód.